Mai kihalt nyelv: PIKT

Sziasztok,

Ma irományomban egy ókori-kora középkori népről a piktekről és a nyelvükről szeretnék pár szót ejteni. A piktek Skócia északi és középső részén éltek, olyan legendás királyságokban – amik inkább voltak csak törzsszövetségek – mint Fortriu (Uerturio) vagy Alba (Albion <— ez már ismerősen cseng, nem igaz?). Még jóval a rómaiak előtt, a többi kelta néppel, valószínűsíthetőleg a britonokkal együtt érkezhettek.

Mint a korabeli krónikákból ismeretes, a pikteket harcias, félelmet nem ismerő népnek tartották, nem véletlenül. Gyakran mentek csatába a többi törzs, de még a páncélozott római katonák ellen is egy szál ágyékkötőben, ugyanakkor – a szinte – az egész testfelületüket borító tetoválásokkal, ami hitük szerint erőt és bátorságot adott nekik, egyben megvédve őket az ellenségüktől is. Hitük egyik alapja volt, hogy csatában meghalni dicsőség. Kicsit hajaz ez az ókori spártai katonákra, vagy a Star Trekből is ismert klingonokra. Úgy hiszem egyik összefüggés sem véletlen.

De beszéljünk egy kicsit magáról a nyelvükről, és arról a rejtélyről, hogy kik is ők valójában, honnan is származhatnak vajon. Már rengteg néppel próbálták őket rokonítani, az indo-iráni árjákon keresztül a baszkokon át sokféle egyéb néppel, de a legvalószínűbbnek – egyelőre – mégis a kelta eredet hat. Ugyanakkor a helyzet korántsem ilyen egyértelmű.

Sajnos mint holt nyelvről, főleg kora középkori saját írásbeliséggel nem rendelkező (de másokéval igen) nép volt, akikről eltérő állítások találhatóak a korabeli krónikákban, emlékiratokban. Habár a manapság közismert nevük a pikt latin eredetű (picti —> festett, tetovált), valószínűleg az önelnevezésük más lehetett. A legvalószínűbbnek a prydyn, prittenic vagy prithenic elnevezés lehetett, e neveken ismerték őket a környező egyéb kelta népcsoportok is. Ugyanezen tövekből erednek a Britain (Britannia) és briton szavak is (lsd. P-kelták).

A jelenleg leginkább elfogadott nézet szerint nyelvük – habár erősen különbözik a keltákétól – mégiscsak a kelta nyelvek briton ágához tartozhatott, erős megkötésekkel persze. Saját véleményem is az, hogy a piktek nyelve egy olyan nyelv lehetett, mely bár a szigeti kelták briton ágához tartozott, de mégis részint külön állott attól. Jóllehet még a briton és a kontinentális kelták (főleg gall) szétválásának idejéből származik, távoli rokona mind a velszi (cymraeg) mind a már rég kihalt cumbri nyelvnek.  (Mint ismeretes a szintén a briton ághoz tartozó korni és breton nyelvek külön csoportot alkotnak a briton ágon belül.)

Mivel mind a briton, mind a gall nyelv a jelenleg is elfogadott P-kelta besorolást bírja, így a nézet, mi szerint a piktek egy ősibb briton/p-kelta nyelvet kellett, hogy beszéljenek, kellően megalapozottnak tűnhet, jóllehet a feltárt a nyelvükre csak a helynevekből és az emlékműveken talált személynevekből következtethetünk, amely  feliratok egy része egyes vélemények szerint nem kelta, tehát lehetséges, hogy más nyelveket is használtak. Ám én mégiscsak az előbbi mellett törnék lándzsát. Ugyanakkor több mint valószínűnek tartom, hogy a vikingek (lsd. ónorvég nyelv) is erős hatással voltak nyelvükre.

Jobbára csak személynevek, királylisták és más helységnevek illetve az azokat megörző menhirek maradtak ránk, amikből messzemenő következtetéseket levonni sajnos nagyon nehézkes, szinte lehetetlen. Talán nézzük is meg mi maradt ránk a piktektől. Ilyen például az Aberdeen nevében is szereplő aber- előtag (aber = folyótorkolat), vagy a(z) lhan- előtag Lhanbryde nevében (lhan = templomkert azaz temető) vagy mondjuk a fin- előtag Findochty nevében (fin= hegy).

Pár rekonstruált példamondat, hogy halovány képet kapjunk arról milyen is lehetett a piktek nyelve:


Pvi êich? - Ki vagy?
Pe' es anv ghor tú? - Mi a neved?
Es ... anv ghor mî. - A nevem ...
Diwos mâtos - Jó napot!
Nochtos mâtos - Jó éjszakát!

Sajnos komolyabb nyelvemlékkel ha megfeszülök sem tudok szolgálni, remélem ezen roppant rövid bemutató elég információt adott ahhoz, hogy csöppet jobban megismerjétek a pikt népet. Jópár dolgot viszont pont emiatt is hagytam ki, lévén nem akartam senkit se fölöslegesen untatni, másrészt meg talán nem is annyira fontosak az apró részletek, hiszen csupán csak egy rövidke betekintőt szerettem volna nyújtani, remélem sikerült.