Mai kihalt nyelv: LÍV

Sziasztok,


Mai posztomban a lív nyelvnek óhajtok egy kis emléket állítani. A lív egy uráli nyelv, amelyet a lettországi kurzeme-i turzások partivédékén beszéltek, illetve lehet, hogy még ma is beszélik, ugyanakkor az utóbbi évtizedben már többször is halálhírét keltették a nyelvnek. Először 2002-ben, Pauline Kļavit, 2007-ben Valda Marija Šuvcānetet, 2009-ben Viktor Bertholdot, tavaly pedig Erna Vanagatot gyászolták az utolsó lív beszélőként. Az mindenestre több mint valószínű, hogy ma már nincs olyan lív származású ember aki még anyanyelveként a lívet tanulta volna és nem a lettet. Bár az 1991-ben a lett alkotmányba foglalták, hogy csak két őslakó nép él a Lett Köztársaság területén (a lett és a lív),továbbá az 1995-ös művelődési irányelvek szerint az állam gondoskodik a lív nyelv védelméről, lív nyelvű oktatás azonban továbbra sincs.


Folytassuk a nyelv elhelyezésével a nyelvcsaládok között. A lív nyelv az uráli nyelvcsalád, finnugor ágának balti-finn csoportjához tartozik, legközelebbi rokona az észt nyelv. Tehát egy távoli nyelvrokonunkról van szó. A több évszázados együttélés a lett nyelvvel bizony nagyon sok mindenben megmutatkozik, rengeteget vett át balti szomszédjától a lív. Lássuk hát a lív nyelv pár érdekességét.

Hangtanában megfigyelhető, hogy elveszítette a magánhangzó harmóniát, akárcsak az észt,  ugyanakkor háromféle hangsúlyozást is ismer, melyből az egyik szinte megegyezik a dán nyelvben is fellelhető hangszalag-zárhang jelenségével (stød). A lett hangtanából átvette az 'uo' diftongust és a szóvégi lágy mássalhangzók feltorlódását (pl.: tēriņtš - helló).

Érdekessége, hogy külön tagadó igével rendelkezik mely, külön ragozódik a jelen és a múlt időben is (jelenben äb, múltban iz). Ami szintén nehézkessé teheti a nyelv megtanulását, hogy 52 igeragozási típus van. Négy  igeidő jellemzi, a jelen (mely jövőt is kifejez) mellett megőrizte mindhárom múlt időt az uráli korból, az egyszerű, befejezett és a régmúltat is. Lett hatás a magyarban is megtalálható három igemód mellett meglévő debitivus (a cselekvés szükségességét fejezi ki, hogy 'nekem valamit meg kell tennem') és a modus obliquus mely pedig a cselekvés állítólagosságát fejezi ki.


A lív nyelvnek három nyelvjárása volt, a keleti, nyugati és a központi vagy másnéven īra. Ezutóbbit a nyugati egyik nyelvjárásának is tekinthetjük. A nyugati 1986-ban kihalt. Az első lív nyelvű könyv Máté evangéliuma volt keleti és nyugati nyelvjárásban, 1853-ban jelent meg Londonban. A ma használatos irodalmi nyelv alapjait Lauri Kettunen és Oskar Loorits teremtette meg 1921-ben. Írásrendszerük a keleti dialektust vette alapul, és vegyesen támaszkodtak észt illetve lett helyesírási elvekre. Az irodalmi norma kialakításában különösen nagy szerepet játszott Pētõr Damberg akinek 1935-ben megjelent 'Olvasókönyv iskolai és otthoni használatra' c. művét a legjobb lív nyelvű munkának tartják.


Pár példamondat:


Tēriņtš - Helló
Tienū - Köszönöm
Pōlaks - Kérem
Jõvā pǟva - Jó napot
Nēmiz pǟl - Viszlát


Ennyit gondoltam érdemesnek megemlítés szintjén a lív nyelvről. Remélem tetszett...