Mai kihalt nyelv: LONGOBÁRD

Sziasztok,


A longobárd (vagy egyes nyelvészeti munkákban mint lombard) nyelv a germán nyelvek déli ágához tartozott. A nyelv és a népnév önmegnevezését nem ismerjük, csak a latinosított longobardi/langobardi 'longobárdok' (egyes szám longobardus/langobardus) formán és néhány észak-németországi helynéven keresztül tudjuk kikövetkeztetni, a lüneburgi pusztaság régi Bardengau ('a longobárdok tartománya) nevét, melynek régi központját ma is Bardowieknek hívják (wiek 'szálláshely, lakóhely').Önelnevezésük sajátos fegyverükre utal, a hosszú bárdra, tehát hasonló motivációval, mint a szászok neve, amely amazok fő fegyverére, a rövid kardra (sahs) utal. A már említett Lüneburg vidékről a népvándorlás idején előszőr Pannóniába, majd a mai Ausztria területére és végül onnan a VI. században az Itália északi részét birtokló Keleti Gót Birodalom összeomlása után érkeztek Itáliába. Központjuk a mai Lombardia lett Pavia központtal. Itt felvették a kereszténység egyik változatát az arianizmust. Itália északi és középső részein (Torino, Milano, Firenze, Perugia, stb.) alakultak longobárd hercegségek, de még sokkal délebbre, Benevento környékén is. Amely egészen a XI. századig, egészen a nyelv végső letűnéséig tartotta magát még akkor is miután 774-ben a római pápa és Nagy Károly frank uralkodó döntő ütközetben megsemmisítette a longobárd királyságot.


A longobárd még sokáig beszélt nyelv maradt, ha eltekintünk a meglehetősen kevés rúnafelirattól. Legtöbb emléke a latin szövegekből származó glossza és az olasz köznyelvbe illetve az észak-olasz nyelvjárásokba átkerült jövevényszók. A longobárdok a VIII. században már minden jel szerint kétnyelvűek voltak, miután egyre többen adhatták fel saját nyelvüket, melyben nagy szerepet játszhatott a saját kiforrott írábeliség hiánya is. Leghamarabb a nemesség adta fel a nyelvét a latin javára, különösen akkor, amikor a vallási különbségek (arianizmus <==> katolicizmus) az arianizmus feladása után már lehetővé tette a longobárd-római vegyesházasságokat. Tanúsítja ezt az is, hogy az olasz nyelvjárások longobárd jövevényszói szinte kivétel nélkül a paraszti szókincshez sorolhatók, pl.: gaburo/gabör 'csibész, durva fickó, behemót' <-- longobárd gabūro 'paraszt', fiadone/fiarone 'kalács' <-- ~ flado 'lepény', zirre/zimmaro/zivera 'kecske, barom' <-- ~ zīber 'barom, jószág', slit(t)a 'szán' <-- ~ slita 'szán', stb.


Fonetikailag a longobárd a korabeli délnémet nyelvjárásokhoz állt a legközelebb, ennek legfőbb bizonyítéka a második hangeltolódás megléte. Így például a germán p, t, k a szó belsejében magánhangzó után és szóvégen réshang lett skap --> skaf 'bálvány', blaut --> blauß 'csupasz', blaik --> blaih 'sápadt'. A szó eleji ch előbb h hanggá egyszerűsödött majd végül lekopott harimann --> arimann 'határőr, katona'. Adataink vannak a b, d, g zöngétlenedésére is banka --> panka 'pad', gatero --> katero 'rács'. A zöngétlen, interdentális þ azonban sokáig megőrződött, egészen a VIII. század derekáig, sőt helyenként a IX. századig megmaradt a szó elején þj kapcsolatban réshangnak, azonban később itt is t-vé vált. A szó belsejében l és r után azonban korán érvényesült a th --> d hangváltozás.


Legfontosabb nyelvemlékeink a glosszák mint amilyen Paulus Diaconus műve a Historia Langobardum mellett a Troya : Codice diplomatico Langobardo, és az Edictus Langobardum gyűjteményesen kiadott oklevél-, illetve jogi anyaga. Fontosak az olaszban fennmaradt személy-, és helynevek, pl.: Garibaldi <-- gair 'gerely' és bald 'merész, bátor', Breda <-- braida 'síkság', Berghi/Berga <-- berg 'hegy'. Valamint a már említett longobárd jövevényszavak a lombardiai (<-- Langobardia) olasz nyelvjárásokban.


A longobárd nyelv bizonyára kommunikatív egységet alkothatott a korabeli délnémet nyelvjárásokkal, sőt feltehetőleg azon túlmenően más, közép- és részben északnémet nyelvjárásokkal is. Nagy Károly életrajzírója megemlíti, hogy az uralkodó a longobárdokkal "saját nyelvükön" tárgyalt. A longobárd nép történetét Paulus Diaconus longobárd származású szerzetes írta meg Nagy Károly udvarában.


Ennyit gondoltam megemlítésre érdemesnek a longobárd nyelvről. Remélem tetszett...