Mai kihalt nyelv: PIKT

Sziasztok,

Ma irományomban egy ókori-kora középkori népről a piktekről és a nyelvükről szeretnék pár szót ejteni. A piktek Skócia északi és középső részén éltek, olyan legendás királyságokban – amik inkább voltak csak törzsszövetségek – mint Fortriu (Uerturio) vagy Alba (Albion <— ez már ismerősen cseng, nem igaz?). Még jóval a rómaiak előtt, a többi kelta néppel, valószínűsíthetőleg a britonokkal együtt érkezhettek.

Mint a korabeli krónikákból ismeretes, a pikteket harcias, félelmet nem ismerő népnek tartották, nem véletlenül. Gyakran mentek csatába a többi törzs, de még a páncélozott római katonák ellen is egy szál ágyékkötőben, ugyanakkor – a szinte – az egész testfelületüket borító tetoválásokkal, ami hitük szerint erőt és bátorságot adott nekik, egyben megvédve őket az ellenségüktől is. Hitük egyik alapja volt, hogy csatában meghalni dicsőség. Kicsit hajaz ez az ókori spártai katonákra, vagy a Star Trekből is ismert klingonokra. Úgy hiszem egyik összefüggés sem véletlen.

De beszéljünk egy kicsit magáról a nyelvükről, és arról a rejtélyről, hogy kik is ők valójában, honnan is származhatnak vajon. Már rengteg néppel próbálták őket rokonítani, az indo-iráni árjákon keresztül a baszkokon át sokféle egyéb néppel, de a legvalószínűbbnek – egyelőre – mégis a kelta eredet hat. Ugyanakkor a helyzet korántsem ilyen egyértelmű.

Sajnos mint holt nyelvről, főleg kora középkori saját írásbeliséggel nem rendelkező (de másokéval igen) nép volt, akikről eltérő állítások találhatóak a korabeli krónikákban, emlékiratokban. Habár a manapság közismert nevük a pikt latin eredetű (picti —> festett, tetovált), valószínűleg az önelnevezésük más lehetett. A legvalószínűbbnek a prydyn, prittenic vagy prithenic elnevezés lehetett, e neveken ismerték őket a környező egyéb kelta népcsoportok is. Ugyanezen tövekből erednek a Britain (Britannia) és briton szavak is (lsd. P-kelták).

A jelenleg leginkább elfogadott nézet szerint nyelvük – habár erősen különbözik a keltákétól – mégiscsak a kelta nyelvek briton ágához tartozhatott, erős megkötésekkel persze. Saját véleményem is az, hogy a piktek nyelve egy olyan nyelv lehetett, mely bár a szigeti kelták briton ágához tartozott, de mégis részint külön állott attól. Jóllehet még a briton és a kontinentális kelták (főleg gall) szétválásának idejéből származik, távoli rokona mind a velszi (cymraeg) mind a már rég kihalt cumbri nyelvnek.  (Mint ismeretes a szintén a briton ághoz tartozó korni és breton nyelvek külön csoportot alkotnak a briton ágon belül.)

Mivel mind a briton, mind a gall nyelv a jelenleg is elfogadott P-kelta besorolást bírja, így a nézet, mi szerint a piktek egy ősibb briton/p-kelta nyelvet kellett, hogy beszéljenek, kellően megalapozottnak tűnhet, jóllehet a feltárt a nyelvükre csak a helynevekből és az emlékműveken talált személynevekből következtethetünk, amely  feliratok egy része egyes vélemények szerint nem kelta, tehát lehetséges, hogy más nyelveket is használtak. Ám én mégiscsak az előbbi mellett törnék lándzsát. Ugyanakkor több mint valószínűnek tartom, hogy a vikingek (lsd. ónorvég nyelv) is erős hatással voltak nyelvükre.

Jobbára csak személynevek, királylisták és más helységnevek illetve az azokat megörző menhirek maradtak ránk, amikből messzemenő következtetéseket levonni sajnos nagyon nehézkes, szinte lehetetlen. Talán nézzük is meg mi maradt ránk a piktektől. Ilyen például az Aberdeen nevében is szereplő aber- előtag (aber = folyótorkolat), vagy a(z) lhan- előtag Lhanbryde nevében (lhan = templomkert azaz temető) vagy mondjuk a fin- előtag Findochty nevében (fin= hegy).

Pár rekonstruált példamondat, hogy halovány képet kapjunk arról milyen is lehetett a piktek nyelve:


Pvi êich? - Ki vagy?
Pe' es anv ghor tú? - Mi a neved?
Es ... anv ghor mî. - A nevem ...
Diwos mâtos - Jó napot!
Nochtos mâtos - Jó éjszakát!

Sajnos komolyabb nyelvemlékkel ha megfeszülök sem tudok szolgálni, remélem ezen roppant rövid bemutató elég információt adott ahhoz, hogy csöppet jobban megismerjétek a pikt népet. Jópár dolgot viszont pont emiatt is hagytam ki, lévén nem akartam senkit se fölöslegesen untatni, másrészt meg talán nem is annyira fontosak az apró részletek, hiszen csupán csak egy rövidke betekintőt szerettem volna nyújtani, remélem sikerült.

Mai kihalt nyelv: DALMÁT

Sziasztok,

A dalmát nyelv besorolása kissé vitatott, de a hagyományos nyelvészeti besorolása szerint a keleti újlatin nyelvek közé tartozik (pl.: román, isztroromán, stb.), de közel áll az itáliai újlatin nyelvekhez is. Mondhatni egyfajta hidat képez az itáliai-nyugati és keleti újlatin nyelvek között, bár a nyugati ághoz egyértelműen sokkal közelebb áll, pár hangtani sajátossága a román nyelvhez is köti. Ennek ellenére világosan elkülöníthető, és csak viszonylag távoli rokonságban van a közelében lévő keleti újlatin nyelvekkel, mint amilyen az isztroromán is.

Többféle nyelvjárása is lehetett, lévén az adriai szigetvilágban könnyen végbemehetett a nyelvjárások elkülönülése, de sajnos csak két nyelvjárásról tudunk, amelyekről maradtak fent nyelvemlékek, illetve amelyekről készültek lejegyzések. Az egyik a vegliot egy északi nyelvjárás, amit Rijeka és Kotor között, valamint Krk szigetén beszélték, a másik a ragúzai egy déli nyelvjárás, amit Dubrovnik környékén (Zadar, Split) beszéltek.

Egyenként nagyjából 500 év fejlődési utat jártak be széttagolódásuk óta. A többi dialektusról sajnos semmi konkrétat nem tudunk, kihaltak, mielőtt a tudomány megismerhette volna őket. Mindössze annyi biztos, hogy zárai nyelvjárás a velencei befolyás hatására szűnt meg létezni, a többi dialektus beszélői pedig fokozatosan asszimilálódtak a környező szláv népekkel.

Az utolsó dalmátul beszélő ember Tuone Udaina Burbur (olaszul: Antonio Udina) volt, akit egy anarchista bombája ölt meg 1898-ban, a nyelv is ekkor vált végleg kihalttá. Egy olasz tanárember, Matteo Giulio Bartoli 1897-ben látogatta meg Antoniót, aki nagyjából 2800 dalmát szót, és számos dalmát nyelvű történetet osztott meg vele. Bartoli ezt pár évvel később publikálta. Ez a mű az egyetlen teljes forrásunk a dalmát nyelv szókincséről és nyelvtanáról.

Lássuk hát néhány főbb jellemzőjét. Fontos egyezése a román nyelvvel néhány hangtani változása melyek az újlatin nyelvek között csak bennük található meg. Először a latin forráshangot (és példát) írom le, majd a dalmát és román változatot:

/kt/ octo (latin) —> /pt/ guapto (dalmát), opt (román) ‘nyolc’

/gn/ cognatus (latin) —> /mn/ comnut (dalmát), cumnat (román) ‘rokon’

/ks/ coxa (latin) —> /ps/ copsa (dalmát), coapsa (román) ‘comb’

A ‘cs’ és ‘dzs’ affrikáták a latin ‘k’ és ‘g’ hangokból csak ‘i’ előtt fejlődtek ki, ezzel szemben ‘e’ előtt ‘k’, ‘g’ hang áll, pl.: dalmát gelut ‘fagyott’  vö. olasz gelato (ejtsd: dzseláto). Kialakultak más újlatin nyelvekben nem fellelhető diftongusok is, mint fiar ‘vas’, nuat ‘éjszaka’, paira ‘körte’, krauk ‘kereszt’, vö. olasz ferro, notte, pera, croce.

A dalmát nyelvben izoláló tendencia mutatkozott meg. A főnevek és melléknevek elkezdték elveszteni a nemüket és az egyes valamint a többes szám megkülönböztetését. A főnévragozás teljesen megszűnt és az igeragozás is hasonló úton haladt, ugyanakkor a főnevek megtartották számukat, valamint nemüket (hím, nő), viszont a semlegesnem eltűnt. A határozott névelő a dalmátban is a főnév előtt áll, szemben a románnal, ahol ugyanezt végartikulussal (hátravetett névelő) fejezik ki. Persze a legvégére hagytam az elmaradhatatlan dalmát nyelvű ‘Miatyánk’-ot is, íme:

"Tuota nuester, che te sante intel sil, sait santificuot el naun to.

Vigna el raigno to. Sait fuot la voluntuot toa, coisa in sil, coisa in tiara.

Duote costa dai el pun nuester cotidiun. E remetiaj le nuestre debete,

coisa nojiltri remetiaime a i nuestri debetuar. E naun ne menur in tentatiaun,

miu deleberiajne dal mal."

Mára ennyit gondoltam nyelvészkedésből, legyetek jók és derűs napokat kívánok nektek.

Mai kihalt nyelv: POROSZ

Sziasztok,


Először is oszlassuk el azon tévhitet miszerint a poroszok kvázi németek, akik a későbbi Német Császárság részét képező Poroszország lakói volnának. Poroszország a nevét a történelem folyamán ott élő porosz nép után kapta, akiknek annyi közük van a németekhez, hogy a porosz is szintén indoeurópai nyelv. Ám az indoeurópai alapnyelvtől a korán elkülönült balti ághoz tartozik, és azon belül is a nyugatbaltihoz, mely – ha lehet – még archaikusabb mint a keletbaltiak (litvánok,lettek,sel, stb.).


Sajnos maga a porosz nyelv a 17.század végére, 18.század elejére teljesen kihalt mint beszélt nyelv, köszönhetően a Balti-tenger melletti vidék háborús voltának, habár a hétéves háború és a nyomában támadt pestisjárvány tette be végleg a kiskaput. A összes fennmaradt nyelvemlék kb. 2250 szót tartalmaz, és sajnos ezek is több dialektusból származnak. A nyelv rekonstruálását nehezíti, hogy alig van teljes paradigma, például a meglévő ~280 igének több mint fele csak egy alakban szerepel, még a létige ragozása is hiányos.

Néhány valószínűsíthető jellemzője a porosz nyelvnek: a  szabad hangsúly (ellentétben a litvánnal), az intonáció inkább a lettre hajaz; a diftongusok megőrzése szemben a keletbaltival; továbbá itt megőrződött a semlegesnem ellentétben a keletbalti nyelvekkel, ahol már csak a hím- és nőnem található meg.

A sorszámnevek, a tőszámnevekkel ellentétben hiánytalanul megvannak, köszönhetően a Bibliafordításoknak illetve az azokban szereplő tízparancsolatnak, ímhol:

“Pirmais. Tū ni tur turītwei kitans dēiwans.

Anters. Tū ni tur nienbāndan westwei twāise Dēiwas emnen.

Tirts. Tū tur swintintwei lānkinan dēinan.

Ketwirts. Tū tur zmūnintwei twajan tāwan be mūtin.

Pēnkts. Tū ni tur galintwei.

Ušts. Tū ni tur limtwei salubiskan.

Septmas. Tū ni tur ranktwei.

Asmus. Tū ni tur waiţātun redi wīdikausnan preīken twajjan tawišan.

Newīnts. Tū ni tur palaipsītwei twāisis tawišas butan.

Desīmts. Tū ni tur palaipsītwei twāisis tawišas genan, wāikan, mērgan, peku ader ka tenesan est.”

A fordítást nem közlöm, nincs jelentékeny eltérés az eredetitől. Végül még néhány apróság. Bár nagy hatással nem volt a környező nyelvekre, de porosz jövevényszavakat itt-ott találhatunk, mint a korábban poroszországi területeken beszélt alnémet nyelvben a 'kurp' szó a cipő-re a jól megszokott német ‘schuch’ helyett a porosz 'kurpi'  szóból. A porosz nyelvben még gót jövevényszó is található, erre példa a kaptafa szavuk ‘ylo’ ami a lettben (īlens) és a litvánban (ýla) is megtalálható.

Zárásként pedig az elmaradhatatlan Miatyánk szöveg jön porosz nyelven. Amely a Luther által 1531-ben kiadott Kis kátéjának 1545-ös – königsbergi – fordítása, bár sok hiba van benne, legfőbb erénye, hogy nemcsak tapasztalt fordítókat, hanem e nyelvet anyanyelvként használókat is bevontak a munkába. Így ezért közlöm ezt a változatot, bízva abban, hogy ez állhatott legközelebb ahhoz a nyelvhez, melyet mi csak porosz nyelvként ismerünk.

"Thawe nossen kas thou aesse aendengon,

Swyntints wirset tways emmens.

Pareysey noumans twayia ryeky,

Tways quaits audaseysin nasemmiey kay endenga,

Nouson deyninan geitkas days noumans schian deynan,

Bhae etwerpeis noumans nouson auschautins kay mes etwerpymay nouson auschautenikamans.

Bhae ni wedeys mans enperbandasnan.

Slait isrankeis mans aesse wargan.

Ammen."

Röviden ennyit gondoltam eme bejegyzésbe írni. Remélem tetszett.

Mai kihalt nyelv: NORN

Sziasztok,

Szóval ma a norn nyelvről szeretnék pár szót ejteni, és hangyányi emléket állítva neki ezen posztommal. Kezdjük is rögtön egy rövidke besorolással, csak hogy lássuk (értsük) hová is tartozik eme nyelv, kiféle-miféle.

Ha a skandináv kultúrát felületesen ismerőt kérdezem, mondjon nekem skandináv nyelveket, rögtön rávágná hogy dán, svéd és norvég. Aki egy kicsit is képben van, az már hozzá biggyeszti az izlandit is, az igazán műkedvelő laikusok pedig megtoldják még a feröerivel is. Ez egyébiránt rendjén is volna, hiszen ezek a ma is élő (tehát beszélt) skandináv nyelvek. Ugyanakkor még régen volt másik két nyelv is melyek a 17-19 századok folyamán a kihalás sorsára jutottak.

Az egyik a gutnish volt, mely de facto nem, azonban de jure kihaltnak tekinthető, lévén ezt a nyelvet Gotland és Fårö szigetein beszélték. A nyelv lényegében ma is él, bár ez inkább már csak a nagyobb részt svéd (kisebbrészt dán) nyelv átformálása gutnish-re az ismert korpuszok és egyéb nyelvemlékek alapján. Egyfajta utólagos feltámasztása a nyelvnek.

A másik ilyen kihalt skandináv nyelv a norn. Ezt a nyelvet az Orkney-szk. és a Shetland-szigeteken beszélték és igen közeli rokona volt a feröeri változatnak. Először az előbbi, majd végül az utóbbi szigetcsoportról is eltűnt a 18. század végére, de néhány elzártabb szigeten még tovább élhetett valamelyest, mint amilyen Foula és Unst szigete volt. Így lehet az, hogy a nyelvészek többsége Walter Sutherland-et tartja a nyelv utolsó beszélőjének, aki még tudott vmit ezen a nyelven. Ő feltehetőleg 1850 körül halt meg Skaw nevű faluban Unst szigetén.

Most közzétennék két rövidke nyelvemléket, egyik a miatyánk eleje norn nyelven, a másik pedig egy eredeti norn guddick – azaz rejtvény/találós kérdés (riddle) – amit Jakob Jakobsen jegyzett le még Unst-on, ugyanis az ő diplomamunkája a norn nyelv volt. Ha már itt tartunk megemlíteném, hogy ő volt az első feröeri származású személy aki doktori címet szerzett. 

Szóval a miatyánk eleje nornul:

“Fy vor or er i Chimeri. / Halaght vara nam dit.  / La Konungdum din cumma. / La vill din vera guerde / i vrildin sindaeri chimeri. / Gav vus dagh u dagloght brau. / Forgive sindorwara / sin vi forgiva gem ao sinda gainst wus. / Lia wus ikè o vera tempa, / but delivra wus fro adlu idlu. / For do i ir Kongungdum, u puri, u glori, Amen”

A másik – azaz a kis találós kérdés – pedig amit ígértem:

"Fira honga, fira gonga, Fira staad upo skø,

Twa veestra vaig a bee, And een comes atta driljandi."


Iderakom az angol fordítását is:

“Four hang, four walk, Four stand skyward,

Two show the way to the field, And one comes shaking behind.”

Nos röviden ennyi lettem volna. Remélem ez mindenkinek az épülésére szolgálhat, ha egy kicsit is érdeklődik a skandináv nyelvek és ne adj Isten még a nyelvészet iránt is.